Előszó

Nem vagyok a szavak embere szóval először is szeretnék köszönetet mondani (inkább írni) Elizának, aki sokat segített a blog elindulásában. Sokat jelent nekem, hogy segített, mert egyedül biztos nem ment volna. Más részt már most a szívemhez nőtt a blog hiszen ez az első és remélem nem az utolsó. Előre bocsánatot kérek a fejezetekben a helyesírási hibákért. Igyekszem majd hiba nélkül írni a történetet. Így utoljára, remélem, hogy sokan fogják olvasni és tetszeni is fog. :)
Ui.: Komizni ér!!

Dorcii