Tizenhatodik rész - Again?

Sziasztok!! Tudom hogy nagyon régen volt új rész, de most itt van! Remélem tetszik olvassátok!:)))

"Minden egy csókkal kezdődött"

"Kezével intett egyet ezzel beinvitálva a szobába, leültem az ágyra és újból gyönyörű szemének pillantásai égették az arcom."
- Figyelj ez így nem mehet tovább - kezdtem bele - egy házban élünk és a francba is. Szeretlek - álltam fel és zavarodottan kezdem járkálni a szobában.
- Nem akarom, hogy ez a kapcsolat itt véget érjen ez még nem a boldog befejezés és amíg nem leszünk boldogok addig nincs itt a vége. Niall értsd meg szeretlek, nem akarlak elveszteni. Szeretlek a kócos fejeddel és minden hülyeségeddel együtt. Azt akarom, hogy te legyél a gyerekeim apja és, hogy együtt öregedjünk meg.
- Oké most nézte végig a szerelmi valómásod több mint tízezer ember. - Székében ülve a számítógép monitorja felé bökött amin éppen a twitcam díszelgett. 
- Hé emberek ha már mindenki ilyen őszinte én is az leszek. Imádom ezt a hülye lányt annak ellenére, hogy  az egész éjszakát végig bőgtem miatta - nézett a szemembe - Sophia szeretlek, kezdjük előröl oké?
- Oké - bólintottam mosolyogva.
- Viszont akkor. Sophia Annabell Styles lennél újra a barátnőm?
Válaszul csak megcsókoltam és a karjaiba vetettem magam. 
Niall kikapcsolta a gépet majd lesétáltunk a nappaliba ujjainkat összekulcsolva. A lépcső alján Liam megállt előttünk és hatalmas szemeket meresztve hol a kezünkre hol pedig ránk kapta a tekintetét.
- Ti?????????????
- Mi!
- Wiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii - kezdett el őrült gyerek módjára rohangálni a házban.
- Ennek meg mi baja? - lépett hozzánk Louis. - válaszul csak felemeltem a kezünket. - Hoppá hoppá. Végre nem fogom a lányos sírását hallgatni éjszakánként - mutatott Niallre, majd kimérten elsétált.

*4 hónappal később*

- Hogyan mondjuk el nekik?? - nézett rám aggódva Niall.

- Hát gondolom oda állók eléjük és kb. Hé terhes vagyok kértek chipset?

Niall nagyot nevetett majd egy puszit adott a hasamra.

- Tudod a mamád egy igazán vicces nő. - mosolygott egy hatalmasat.- Na jó menjünk mondjuk el nekik.

Kézen fogott és lesétáltunk a nappaliba. Még nem igazán készültem fel az anyaságra így 19 évesen de ahogy esik úgy puffan. Niall is jó apja lesz a picinek érzem.

Mindenki a tévé előtt gubbasztott így tökéletes alkalom nyílt rá, hogy bejelentsük a nagy hírt!!

- Mindenki. Valamit elszeretnénk mondani.

- Miiiittt??? Hogy Sophi terhes?! - röhögött egy óriásit Louis.

- Igen pont azt - böktem ki hirtelen.

A levegő megfagyott a szobában, Harry pedig gyilkos tekintettel pásztázta Niallt.

- Teee - állt fel a kanapéről és indult meg a barátom felé - Te most velem jössz!!!

Elindultak a konyha felé majd pár perc múlva csak az kiabálást lehetett hallani.

- Hogy lehetsz ennyire felelőtlen egy gyerek nagy felelősség!!!!

- Hazz én szeretem a húgod és a picit is ugyan úgy fogom. Készek vagyunk erre és jobban örülnék neki ha te is mellettünk lennék. Ha mellettem nem is legalább Sophi mellett szüksége van a családjára. Már csak te vagy neki...

- Igazad van haver.

Pár perc múlva mosolyogva együtt sétáltak ki a nappaliba ahol én megsemmisülten álltam.

- Nem gondoltam volna, de hát ha megtörtént - ölelt meg szorosan Harry.

- Lenne itt még valami - szólalt meg Niall

Én nem tudtam semmiről szóval rajta volt a sor. Mindenki kíváncsian figyelte mit is fog mondani.

Tizenötödik rész - Meglepetés

"Te vagy a titkom és ez így is marad örökre"

"Kezével intett egyet ezzel beinvitálva a szobába, leültem az ágyra és újból gyönyörű szemének pillantásai égették az arcom."
- Mi a fene bajod van? - vágtam egyből hozzá.
- Mégis mire gondolsz?
- Tudod te azt jól. A lesajnáló hangnem amivel hozzám szólsz, az, hogy részege jössz haza és magadról sem tudsz. Mivan veled Niall? -néztem rá könnyes szemekkel.
- Pontosan ez, - állt fel az ágyról - nem igazán tudom, hogy mi van velem mostanában. Félek, hogy elveszítelek, hogy megutálsz és örökre elhagysz! A veszekedésünk után szétzuhantam, a koncerteken sem úgy teljesítettem ahogy igazából tudtam volna. Szeretlek és ez nem változott meg, csak bepánikoltam. Ne haragudj rám.
- Hidd el, hogy nem haragszom csak egyszerűen nem értettelek - léptem egy lépést közelebb hozzá.
A levegő megfagyott és ajkaival egyre közeledett az enyéimhez. Puha ajkai egyszer csak érintették az enyéimet és hosszú percekig csókolózva álltunk a szoba közepén.
Elváltunk egymástól és kezeit derekamra fonva nézett rám.
- Akkor?
- Szeretlek - válaszoltam a kérdésre.

* 6 hónap múlva*

A levegő párás volt és mindannyian a medence mellett hűsöltünk a tikkasztó melegben. 

- Meleg van!!!!! - nyavalygott Louis mellettünk. 

- Fogd már be, tudjuk. Mi is érezzünk - szólt vissza Liam ingerülten. 

- Mosolyogni!! - nyomota Harry a képembe a fényképezőt.

- Húzz már innen hülye gyerek! - kiabáltam rá. Ez a hőség mindenkit kikészít.

Hangos cuppogásra kaptuk fel a fejünket ami egyre csak felénk közeledett. Egyszer csak Zayn lépett ki a házból teljes harci díszben. Két karján egy - egy kacsás karúszó, derekán egyzebrás úszógumi és lábfejeire kék békatalpakat húzott.

- Indulhatunk a tengerpartra!

10 perc is eltelt mire mindenki egyenletesen tudott levegőt venni a látottak után.

@sophiastyles: My Love!!<33

Az egész délután a tengerparton töltöttük. Miután hazaértünk mindenki hihetetlenül fáradt volt így, bedőltek az ágyba, csak én maradtam fenn egy kicsit gépezni. Felléptem twitterre és amit ott láttam, amiatt a szívem kihagyott egy dobbanást. Rögtön írtam is a képhez. 

@NiallOfficial: <333333333333333 (:

Lecsuktam a laptop tetejét és hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el.

*Niall szemszöge*

- Haver mégis, hogy csináljam????? - nyaggattam folyamatosan Hazzt.

- Ember komolyan nem tudom, ezekben a dolgokban nem vagyok jártas, de most elnézést Chloeval megyek vacsorázni.

A mai napot igazán különlegessé szeretném tenni Sophinak, semmit nem akarok elszúrni.

Halk léptekkel indultam fel Sophi szobája felé.
- Kopp kopp

- Ki az?
- Egy szexisten! - léptem elé.
- Haha szólj, hogy mikor nevessek. - nyomott egy puszit a számra. 

- Gyönyörű vagy - legeltettem szemeimet tökéletes alakját. Egy hosszú korall színű ruha volt rajta ami még jobban kiemelte gyönyörű barna szemeit. - Indulhatunk?
- Persze - villantotta meg tökéletes fogsorát és kulcsolta ujjait az enyéimre.

Kinyitottam neki az ajtót és a színes lámpákkal kirakott ösvény a szemünk elé tárult.

- Hmm nem apróztad el a dolgokat - fordult felém.

- Érted bármit!

Végig sétáltunk az ösvényen és egy megterített asztal várt minket. A naplementét bámulva ültünk egymás mellett a tengerparton, fejemet jobb oldalra fordítottam és tökéletes vonásait pásztáztam. Tudom, hogy nem tökéletes, tudom, hogy nem ő a legokosabb sőt azt is tudom, hogy nem neki van a legjobb barátja, de szeretem és soha nem akarom elveszteni. 

- Sophi, tudom, hogy sokat hibáztam az utóbbi időben, de szeretném jóvá tenni, szeretném, tudom, hogy nem érdemelsz meg engem egy sokkal jobb fiút érdemelsz aki hűséges, nem részeg soha és nem önfejű és

- Fogd be!!! - tette kezeit a számra - Nem érdekel mennyire vagy önfejű és tökéletlen. Szeretlek és ezen semmi és senki nem fog változtatni.

Újabb hosszú percekig csókoltam azt a lányt akit életem legnagyobb kincsének gondolok.

Tizennegyedik rész - Sajnálom.

Halihóó, sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam új rész, de Németországban voltam. Mostantól minden hétvégén 2 új rész fog jönni és nem lesznek elmaradások. Még egyszer sajnálom a nagy kimaradást és sok sok komit írjatok!! <33

"Én akkor is szeretni foglak ha te már nem akarod."

"- Utállak! - kiabáltam vele, de ő nem kiabált csak védelmezően magához húzott és csitított."
- Hé - fogta meg két kezével az arcom és bele nézett a szemembe - Sajnálom, bunkó voltam és nem akarom, hogy miattam sírj, borzalmas így látni téged. Menjünk el sétálni.
- De a rajo...
- Nem, nem. Nem érdekelnek a rajongók, csak te érdekelsz!
Erős ujjait rákulcsolta az enyéimre és úgy vettük lépteinket a közeli park felé. 

Út közben vettünk egy-egy kávét és kerestünk egy padot.
- Szóval... - kezdett bele zavarodottan.
- Szóval...
- Figyelj, én ezt így nem bírom - fordult felém és szorította meg kezem - Nem bírom, hogy miattam sírsz és, hogy szomorú vagy. Szeretlek Sophi és ezen semmi nem változtathat. 
- Ahaa ez olyan bocsánatkérés féleségnek hangzott - néztem lésajnálóan a tengerkék szemeibe - Én is szeretlek, de nem értem, hogy miért kellett így viselkedned velem. Mitha csak idegen lennék számodra. Niall ez nem így megy. Ezentúl összeveszünk és utána te meg letérdelsz és bocsánatot kérsz? - sóhajtottam egy és az ég felé meredtem - Nem tudom, tényleg nem tudom mi legyen. Időre van szükségem, hogy ezt átgondoljam. - álltam fel és elsétáltam.
Vártam azt az ominózus pillanatot, hogy mint a romantikus filmekben a fiú a lány után szalad és bevallja, hogy hibázott vagy esetleg még meg is kéri a kezét. De nem minden egyes megtett lépésemmel hatalmasodott el köztünk a távolság és ő nem jött.  

Komoran léptem be a ház ajtaján. "Végre" mindenki itthon van, de én mégsem tudok mit kezdeni magammal. 
- Ki vagy? - kérdezte Harry a nappaliból.
- A Halál.
- Szia Sophi... Ugye tudod, hogy nem vagy vicces?! Mivan ha komolyan a halál jön a csinos pofimért?
- Valószínű. Amúgy Sziasztok - intettem egyet a a nappaliban ülő társaságnak - Chloe beszélhetnénk? 
- Persze! - pattant fel a kanapéról.

Felsétáltunk a szobámba és a két rózsaszín puffra vetettük magunkat.
- Figyelj - kezdtem bele - Tanács kéne. Nem tudom, hogy mit csináljak Niallel. Ma bocsánatot próbált tőlem kérni, de... Ajj nem tudom. Segíts!- döntöttem fejem Chloe vállára.
- Először is ne zuhanj ennyire szét. Másodszor próbálj vele beszélni. Ennyit tudok mondani, mindent megold a beszélgetést és amúgy is. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. Hidd el nekem, hogy néha én is megtudnám fojtani Harryt egy kanál vízben - mosolygott rám biztatóan. 

Lesétáltunk a  többiekhez és vártunk. Igazából én magam se tudom mire, de vártunk, talán a csodára.
- Halihóóó - lépett be Zayn az ajtón - Ezt figyuzzátok kit találtam. 
Niall Zayn mögött sántikált és messziről bűzlött az alkoholtól. 
- Szééépsééges jóóó reggelt - jött közelebb hozzám - Gyere cicám, menjünk fel huncutkodni - vetett rám egy "sármos" nézést.
Csak vállait meglöktem és felmentem a szobába.
Nem értem ezt a viselkedést, ellök magtól majd térden állva könyörög és utána ismét leissza magát a sárgaföldig. Ez az ember nem az akibe én beleszerettem. 
Nem is gondolkoztam tovább, vettem a forró fürdőt és elmentem kipihenni a nap fáradalmait.

Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem. Még gondolkodni is nehezemre esett, annyira kínzott a fájdalom.
- Sziasztok - totyogtam le a konyhába a többiekhez, vagyis Harryhez és Chloehoz.
Hazznak igen jót tett ez az új kapcsolat. Sokkal felelősség teljesebb lett, nem jár ki hajnalokig bulizni és nem lesz minden másnap részeg ahogy régen tette. 
- Jó reggelt - kortyolt forró kávéjába Chloe - Hogy aludtál?
- Borzalmasan
- Látszik is. Mi a baj? - fordult felém a bátyám.
- Semmi, csak nem értem Niallt olyan furcsa lett mostanába. Tegnap meg bocsánatot kért tőlem én meg mondtam, hogy idő kell nekem, hogy átgondoljam erre nézd meg mi lett belőle, segg részeg lett - hadartam el egy szuszra minden bánatom.
- Értem... Beszéljetek!! Gyerünk tolt az emelet felé.
Félénken bekopogtam az ajtaján és vártam, de semmi, még öt percet vártam megint semmi. Éppen fordultam meg amikor a zár kattant és Niall dugta ki kócos fejét az ajtón. Így kócosan még aranyosabb volt és én még jobban beleszerettem.

- Szia én csak izé. Beszélhetünk?

-Kezével intett egyet ezzel beinvitálva a szobába, leültem az ágyra és újból gyönyörű szemének pillantásai égették az arcom.

Tizenharmadik rész - Utállak!

Komikat hagyjatok. Min javítsak vagy, hogy hogy tetszik a történet. :) 2- 3 komi után jön új rész.
Dorcii (:

"Az utálattal csak még jobban kifejezzük szeretetünket valaki iránt"

"Barátian megöleltük egymást és visszasétáltunk a többi majomhoz."

*Sophi szemszöge*

Hihetetlenül és megállíthatatlanul megy az idő, a műtét óta 5 hónap telt el és a dolgok nem éppen a jó irányba haladtak. A srácok 1 hónapja elkezdték a turnét és azóta nem hallottam felőlük. Niallel az indulás előtt összevesztünk így azt se tudom eldönteni, hogy együtt vagyunk - e vagy sem.

- Na mehetünk? Naaa siessünk már!! - nyavalygott mellettem Chloe - Rég láttam Harryt menjünk már!

Igen, Chloe és a bátyám finoman szólva egy párt alkotnak. Magam sem értem hogyan fajultak eddig a dolgok, de az élet furcsa dolgokat kínál fel nekünk, néha ezüst néha pedig kopott, rozsdás tálcán.Talán ott, fenn akarták így. Azt, hogy én és Niall összevesszünk, hogy a többiek boldogak legyenek. Talán.

Amilyen gyorsan csak tudtam az autóig sántikáltam és begyömöszöltem magam a kocsiba. A balesetem rádöbbentet, hogy milyen gyorsan megváltozhat valakinek az élete, hogy milyen gyorsan mehetnek tönkre az emberi kapcsolatok és, hogy ki az aki tényleg végig fogja a kezünket a bajban. Féltem ennyi idő után találkozni azzal az emberrel akiért még egy tíz emeletes ház tetejéről is a mélybe vetném magam. 

Chloe leparkolt az aréna előtt, kikecmeregtem a járműből és a bejárat felé igyekeztünk. Ennyi rajongót még életemben nem láttam egy helyen, tekintetük eszelős volt, mintha csak megölnék egymást azért, hogy 0,01 másodperccel előbb láthassák a fiúkat. Kártyánkat felmutatva lépkedtünk a backstage felé.

- Sziasztok lányok! - köszönt nekünk Paul - A srácok hátul öltöznek.
Chloe rögtön rohant is, én pedig lehuppantam egy székre és telefonomat kezdtem nyomkodni.

Kis idő múlva egy árnyék tornyosult fölém és a személy arcát meglátva akaratlanul is apró mosolyra húzódott a szám.

- Bocs, csak ott van a pólóm - közölte velem az egyszerű tényt úgy akárcsak egy régi, koszos pokróchoz beszélne. 

- Jaa...Persze..bocs - sütöttem le szemem és zavarodottan felálltam. 

A folyosó végéig bicegtem, megfordultam és Niall tökéletes arcát pásztázva egy kósza könnycsepp tévedt el az arcomon. Hogyan történhetett? Már én magam se tudom mikor romlott meg az addig tökéletesnek hazudott kapcsolatunk. Főleg arra nem tudnék ésszerű magyarázatot adni, hogy miért. Végig abban a hitben ringattam magam, hogy egy tündérmesében élek és velem semmi rossz nem történhet. De ez csak mind a rózsaszín  köd volt ami eltakarta az igazságot. Láss csodát a dolgok jóból, egyik napról a másikra rosszba torkollottak. 

- Szia - köszönt hatalmas mosollyal Liam.

- Szia - nyeltem el könnyeimet és kelletlen vigyort erőltettem magamra.

- Régen láttalak, hogy vagy? - kezdünk beszélgetésbe.

A banda már koncert felénél járt amikor következtek a már jól megszokott rajongói kérdések. 

- Niall, mivan a barátnőddel? Régen láttunk titeket együtt - tette fel a kérdést az egyik Directioner.

Niall oldalra pillantott, néhány másodpercig tekintetét rajtam nyugtatta majd miközben még engem figyelt a mikrofont a szájához emelte és egy semmitmondó "Nem tudom" - mal már a következő kérdésre is tért.

A kérdések, a válasz, mindent eszembe juttatott. A napot, a koncertet amikor Niall ország, világ előtt felvállalta  hogy a barátnője vagyok. Túl sok volt ez egyszerre, a talaj megingott a lábam előtt és már a sötétségben is találtam magam. 

Óvatosan nyitottam ki a szemem a fiúk öltözőjében. Chloe, Harry és a többiek riadtan rohantak oda hozzám.

- Jól vagy?
- Nem fáj semmid?
- Ajj, hagyjátok már. Megint csak megjátssza magát ahogy máskor is teszi - szólalt meg Niall lesajnálóan. 

Több percig elemeztem a mondandóját miközben az öltözőben megfagyott a levegő és minden egyes lélegzetvételt hallani lehetett. Lassan felálltam, odasétáltam hozzá és egy pofonnal díjaztam a beszólást. 

Még hallottam, hogy a fiúk kiabálnak egymással miközben a lányok próbálják őket nyugtatni, de mit sem törődve ezzel egy székhez sétáltam, leültem és arcomat tenyerembe bőgtem mint egy újszülött. 

Valaki tenyerét a vállamon pihentette, feldagadt, vörös szemekkel néztem a tenger kék szemekbe.

- Én sajnálom nem tudom mi ütött belém teljesen megzavarodtam - ingatta fejét zavarodottan. 

Kezét lesöpörve magamról néztem vele farkasszemet. Felálltam, kezét derekamra csúsztatta és megcsókolt.
- Utállak, hogy tehetted ezt velem? - ütöttem ököllel mellkasát miközben könnyeimmel küzdöttem - Azt hiszed megcsókolsz és minden rendben lesz? - ütöttem még erősebben és olyannyira felizgattam magam, hogy a dühtől remegtem és zokogva Niall mellkasába sírtam ki bánatom.
- Utállak! - kiabáltam vele, de ő nem kiabált csak védelmezően magához húzott és csitított. 

Sziasztok.
Nem igazán tudom, hogy olvassátok e a blogot. Ha olvassátok és tetszik kérlek hagyjatok visszajelzést és ha nem tetszik írjátok le, hogy min kéne javítani.

Tizenkettedik rész - Mégis mi történik?

Sziasztok, jöttem az újabb résszel. Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jött új rész de végre itt van. Ezentúl minden szombaton és vasárnap lesz új rész. 3 komi után új rész.  :)
Puszillak titeket: Dorcii

"Az ember csodákra képes, csupán hinni kell."

"Reggel mindenre fény derült mikor kinyitottam a szemem..."
Óvatosan nyitottam ki szemeimet, várva, hogy rádöbbenjek a tegnap este csak egy rossz álom volt.
- Jó reggelt hercegnő - lépett az ágy mellé Niall.
- Jó reggelt. Mi történt? - kérdeztem megszeppenve.
Niall szólásra nyitotta a száját, de éppen belépett az orvos a kórterembe. 
- Jó reggelt Miss Styles. Egy rossz és egy jó hírt hoztam. Melyikkel kezdjem? Azt hiszem kezdem a rosszal.  - az orvos talán reggel több kávét ivott a kelleténél, viszont én cseppet sem díjaztam a hirtelen jött humort.
- Szóval, a hölgy tisztában volt vele, hogy a térdében a porc elmozdult a helyéről.
- Igen, ezzel tisztában voltam.
- Na igen, ez a jó hír. A rossz, hogy az este meg kellett magát műteni mivel a térdszalagja négy helyen is elszakadt. 
- De ugye felépülök? - fordultam az orvos felé könnyes szemekkel.
- Természetesen, - vett egy nagy levegőt - ha a fél éves rehabilitációt leszámítjuk, de minden rosszban valami valami jó is. Mivel az szervezete erős a fél évből akár pár hét is lehet.
- Nagyszerű - forgatta szemeit Niall miközben lerogyott egy székre.
- További szép napot. - sétált ki a doktor úr.
- Most mi lesz? - fordultam a széken pityergő barátom felé. - És amúgy is miért te sírsz, nekem lenne rá okom?!
- Csak olyan rossz nézni így téged - mutatott végig rajtam.
Pár hosszú perc múlva a többi négy fiú lépett be, akik valószínű ez alatt az idő alatt felvásárolták a büfét. Harry, mit sem törődve azzal, hogy a halálomon vagyok, nyugodtan intézte a nyári vakáció részleteit.
- Tedd már le azt a hülye telefont, még van egy fél év mire nyár lesz. - verte fejbe Liam és vetett egy lenéző pillantást. 

Az ajtó kinyílt és Evelin lépett be rajta. 
- Harry, adj pénzt! Cipőt kell vennem - kezdett vinnyogó hangon beszélni.
A testvérem a kezébe nyomta a bankkártyát és mintha mi sem történt volna, úgy fordult vissza az ablak felé. A többiekkel kérdőn néztünk az ablakon kifelé bámuló alak felé.
- Ez mégis mi volt ember? - törte meg a csendet Zayn.
Választ nem kaptunk, Harry csak megrántotta a vállát és kisétált.

Egy hét telt el a kórházba kerülésem óta. Bár még mankóval járok, de a gyógytorna segítségével egyre jobban javul az állapotom és az, hogy újra táncolhassak talán nem is egy elérhetetlen álom már. 
- Szia, akkor majd holnap - köszöntem el a gyógytornászomtól.
- Ajjjj - ültem le sóhajtva a kanapéra, a mankókat magam mellé téve. 
- Na mivan? - nyomott egy puszit az arcomra Niall.
- Szerinted táncolhatok újra?
- Biztos vagyok benne. - csókolt meg ráérősen.
- Khmm esetleg nem zavarok? - állt meg előttünk Evelin. 
- Ami azt illeti de - vetettem rá egy elégedett vigyort.
És megtörtént. Evelin kitört, hisztizni, toporzékolni és sírni kezdett. 
Mikor előadta a már begyakorolt számát kiviharzott a bejárati ajtón én pedig egy nemzetközi kézjellel köszöntem meg neki, hogy többet nem látom a házunkban. 

- Ez mi volt?  Nem megmondtam, hogy ne csinálj ilyet? - vont kérdőre Harry - Ezt nem így kell, hanem így.
Harry kisétált a ház elé, Evelinnek valamit mondott és hatalmas vigyorral az arcán sétált vissza és pacsizott le velem.

*Niall szemszöge*

Mindig is csodáltam Sophi lelkierejét. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer Ő ilyen helyzetbe kerül. Persze amennyire csak tudok mellette állok. Az, hogy egy ilyen helyzetbe így megállja a helyét és mosolyogva képes felkelni minden nap, csupán azért mert tudja, hogy újra táncolhat hatalmas lelki erőre vall. Na és természetesen nála pozitívabb embert nem ismerek. 

- Hahóóó, itt vagy? - lengette Sophi előttem a kezeit.

- Igen, csak elgondolkoztam - nyomtam egy puszit az arcára - de most mennem kell. Újabb próba - álltam fel és sétáltam a fiúkhoz akik már az órájukra mutogatva vártak, kivéve Louist akinek nem volt óra a kezén(?!). 

- Niall beszélhetünk? - kérdezte próba után Harry.

- Natürlich - kacsintottam - Én tudok már valamit. - nevettem a fiúkkal együtt.

- Sophiról lenne szó - váltott Hazz komoly hangnemre - a mostani állapota kicsit megijeszt és csak azt akartam kérdezni, hogy ugye te ebben az időben is mellette fogsz állni? Persze én is és a többiek is, csak érted - zavarodott össze.

- Hééé haver, nyugi. Bízhatsz bennem.

Barátian megöleltük egymást és visszasétáltunk a többi majomhoz.

Hííír!!!!!

Sziasztok most nem új részt hoztam. Ezen a héten és a következő héten biztos, hogy nem lesz rész mert nyelv vizsgázok. Viszont húsvétra kaptok tőlem ajándékot, de az meglepi lesz :)))))
Dorcii

Tizenegyedik rész - Örökké és tovább

Sajnálom, hogy sokáig nem hoztam új részt, nem keresek mentségeket, de kárpotlásul ez a rész extra hosszú lett. :) Kövi rész 2 komi után jön.
Dorcii

"Vajon a szerelemtől hülyül az ember, vagy csupán csak a hülye emberek lesznek szerelmesek?"

"Mindannyian bemásztunk a kocsiba és haza felé vettük az irányt."

- Chipset? - tolta orrom alá Louis a tálat.

- Köszi, most nem - álltam fel a kanapéról és sétáltam fel a szobába.

Az ablaknál álltam, mikor két erős kéz fonta körbe derekam és a karok tulajdonosa egy puszit nyomott a hajamba.

- Hééé - fordultam vigyorogva Niall felé.

- Na mi újság Hercegnő? Tegnap este óta nem is láttalak. 

- Mert bujkáltam előled - raktam nyakába kezeimet és mosolyogva megcsókoltam.

Nem válaszolt semmit, csak vállára kapott és úgy szaladt ki velem a kertbe. 

- Na még mindig bujkálsz előlem? - tett le és állt meg előttem.

Heves fejrázással válaszoltam és lábaimat kapkodva haladtam a házba a hideg levegőről. 

Ahogy futottam, valakiben akadályt leltem.  Egy szőke, visszataszító, öregebb nő magasodott fölém.

- Elnézést - szegeztem tekintetem ízléses tört fehér színű cipőjére.

Köszönés nélkül haladt át, felszegett állal a házon. 

- Harryt keresem - szólalt meg vékony hangon.

Niall közben utolért és ugyan olyan kérdő tekintettel fordult a nő felé mint én.

A emeletről hangos trappolás hallatszott le, s Hazz már mellettünk is termett.

- Szia Drágám - lépett a nő elé.

- Drágám? - szólatunk meg egyszerre a szőkével elkerekedett szemekkel.

A tesóm csuklón ragadott, Niallt és az időközben bemutatkozó Evelinet a nappaliban hagyva. Derekamnál fogva felemelt és mit egy öt évest a konyha pultra ültetett. 

- Ne szúrd el ezt nekem - nézett fenyegetően szemeimbe.

Szólásra nyitottam a szám, de ő gyorsabb volt.

- Ne, meg se szólalj, szeretem és kész ne szúrd el ezt nekem.

- De Harry ez a nő vagy 30 éves! - kiabáltam a távolodó alak felé.

Fújtatva haladtam el a gerlepár mellett, vállammal meglökve Evelint.

- Adj egy cigit - téptem föl Zayn ajtaját.

- Minek? - fordult felém.

- Csak add.

Kezembe nyomta a cigit és az öngyújtót, majd utánam indult a teraszra.

- Miért vagy ideges? 

Csak engedtem, hogy a bűnös szer a tüdőmbe jusson, majd lassan fújhassam ki.

- Ezért - böktem fejemmel az ablak felé, ahol Harryék ültek.

- Na akkor ezt add ide - vette ki kezemből a cigarettát - és menjetek el valahova Niallel. Nem gondolod, hogy egy újabb kis ribi akit Hazz hazahoz megint padlóra küldjön. 

- Igazad van - egyenesedtem ki - Köszönöm 

Futólépésekkel siettem az emeletre a barátom szobája felé.

- Szia - lépett ki mosolyogva az ajtón - Hova - hova?

- Hozzád. Nem megyünk el valahova?

- De.

Lesétáltunk a garázsba és a pláza felé vettük az irányt.

- Na hova? - kulcsolta kezét az enyémre.

- Együnk valamit, éhes vagyok.

- Az én barátnőm - karolta át a vállam és úgy szorított magához.

Beültünk enni és utána indulhatott a vásárlás. Pár cuccot vettünk Niallnek, a hátralévő időt úgy töltöttük, hogy én szaladtam a sorok között a barátom meg unottan ült le minden egyes boltban egy székre. Mikor már elég szatyor volt a kezemben haza indultunk. Már mint én úgy terveztem, hogy haza megyünk.

A kocsival egy hatalmas réthez értünk. Soha nem jártam még itt, fogalmam sem volt mit akar itt Niall. A réten vastag hóréteg telepedett le. 

- Gyere! - lépett mellém.

- Mit keresünk itt? 

- Nem tudom, kapcsolódjunk ki  - bökött oldalba. 

A rét minden egyes zugát a gyermeki kacajunk töltötte be. Hol hó angyalkát csináltunk, hol hógolyókkal dobáltuk egymást. Úgy éreztem, hogy Niall mellett igazán magam adhatom. Hirtelen egymás mellett feküdtünk a puha hóban. Fejét felém fordította és gyönyörű tenger kék szemeit az enyéimbe fúrta.

- Szeretlek! - nézett komolyan.

- Én téged jobban - mosolyogtam.

Felült és ölébe húzott. Lábaimat derekán kulcsoltam át, úgy hajoltam közel hozzá.

- Nem tudod mennyit vártam arra, hogy az enyém lehess - simított végig finoman az arccsontomon - örökké szeretni foglak.

- Ne mondj ilyet - szegeztem rá tekintetem.

- De ha ez egyszer így van?

- Nem, Niall semmi sincs örökre. 

Nem válaszolt, csupán érzelmesen megcsókolt és felállított. 

- Menjünk - mosolygott rám és kezét kezembe csúsztatta.

Ahogy a bejárati ajtó felé nyúltam bentről igen nagy káromkodás szűrődött ki. Rányomtam a kilincsre és kinyitottam az ajtót. Hirtelen a fejem mellett pár centire suhant el egy váza ami a járdán landolt.

- Mi ez itt? - néztem körbe érdeklődve.

- Ez itt - mutatott Liam Evelinre - egy utolsó... - nyelte le trágár szavait.

Soha nem láttam még Liamet ennyire dühösnek és ennyire kikelve magából.

- Sopfi felmegye.... - lépett be Niall ijedt arccal a szobába. 

A ház a feje tetejére állt. A csapat két részre szakadt. Harry Evelinet, a többiek pedig Liamet védték és persze volt olyan mint Niall aki egy zacskó popcornnal a kezében figyelte a eseményeket. 

- Mi a veszekedés tárgya? - álltam a két szitkozódó fél közé.

- Ez az állat itt nekem támadt - szólalt meg Eveline nyájas hangon.

- Mi? Én csak véletlenül megrúgtam a bokáját - kelt ki magából a gyanúsított fiú.

Eveline meg se várva a válaszom szidta tovább szerencsétlen srácot. Megunva a veszekedést trappoltam fel a lépcsőn.

 Amint felértem a szobámba, a laptoppal a kezembe vettettem magam a hatalmas ágyba. Az oldalakat sorra görgetem le hátha találok valami érdekes cikket. Találtam is.

"Niall Horan megcsalta új barátnőjét!

Egy eddig ismeretlen szőke lány jelentkezett lapunknál tegnap lapzárta után. Azt állította, hogy szombaton, a koncert után édes éjszakát töltött el a One Direction szép fiújával. Persze az énekes mindent tagadott. Vajon igaz a hír? Minden esetre Harry Styles húga és Niall Horan igen szép párost alkotnak. Reméljük ez is csak egy örült rajongó kitalációja nem pedig a csúf igazság."

- Ne hidd el!! - rohant be lihegve Niall a szobába - Nem igaz, te is tudod, hogy itthon voltam aznap este - nézett rám hatalmas szemekkel, ijedten.

- Tudom - húztam mosolyra a számat - azt hiszem ehhez lassan hozzá kell szoknom - sétáltam ki mellette az ajtón. 

Ahogy lesétáltam a nappaliba a levegő megfagyott.

- Eveline elment? - fordultam az engem figyelő szempárok felé. Válaszul csak egy hanyag fejbiccentést kaptam.

- Összevesztetek? - szólalt meg halkan a szoba sarkában álló Harry.

- Miből gondoljátok? 

- Hallottuk a káromkodást amit az előbb műveltél - vihogott fel Louis - gondoltuk megláttad a cikket.

- Nem, dehogy nyugi - mosolyogtam rá biztatóan - Na de megyek majd jövök. Sziasztok

Táskámat felkapva rohantam a kocsihoz, hogy odaérjek az edzésre.

- Szia - fordult felém Chloe - Bejelenteni valóm van szóval siess.

- Szóval - csapta össze tenyerét elénk lépve - Te és Benjamin mostantól nagyon sok időt töltötök itt velem. Tudom, hogy nehéz lesz, de készülni kell verseny szezon jön, de nem is húzom tovább a szót munkára gyerekek.

Éjfélig csak próbáltunk és próbáltunk. 

- Jó na még egyszer és utoljára - tapsolt egyet Chloe.

Azt hiszem nem kellett volna már ez az utolsó próba. Nem igazán emlékeztem mi is történt velem, csak a szirénák hangja rémlik és az, hogy iszonyatosan fájt a lábam. 

Reggel mindenre fény derült mikor kinyitottam a szemem...

Tizedik rész - Be mine!

"Csak egy csók volt, de én máris az övé lettem."

"- Ezt mégis miért? - váltak el ajkaink és tekintetem az övébe fúrtam. 
- Csak mert..."

Niall nem válaszolt, csak megragadott és a nappalin keresztül behúzott a szobába. Az ajtót hangosan csapta be maga mögött nem törődve azzal kihall minket. Erősen, de mégis gyengéden a falhoz szorított és hevesen kezdett csókolni. Kezeit derekam köré fonta, én pedig kezeimet izmos hasán keresztül a nyakához vezettem. Folyamatosan közeledtünk az ágy felé, majd azon kaptam magam, hogy apró csókjaival már a nyakamat hinti be. 

- Most már érted? - fürkészte hatalmas, mély kék szemeivel az arcom.

- Nem. Még mindig nem.

Hevesen állt föl az ágytól és sétált az ajtóhoz. Öklével hatalmasat ütött a nehéz fa ajtókeretbe ami a hangokat visszaverte a sötét, hangtalan szobába.

- Légy az enyém - fordult meg hirtelen.

Az ágyneműt szorongatva kérdőn meredtem felé, még mindig nem értettem mit akar. Elindult felém és pár centire az orromtól állt meg.

- Légy a barátnőm! Szeretlek! Azt akarom, hogy az enyém legyél. Hogy én legyek az aki minden este fekszik le veled és minden reggel veled kel. Szeretlek Sophia Styles, mindennél jobban.

Megsemmisülten ültem az ágy szélén. Niall pedig ijedt tekintetével csak megnehezítette a dolgom. 

- Én is szeretlek - suttogtam magam elé.

- Tessék? Hogy mondtad? - kérdezte, miközben egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.

- Én is szeretlek - böktem oldalba nevetve.

- Fáradt vagyok - kászálódott be az ágyba - Gyere ide - pacskolta meg a takarót a mellette lévő üres hely területén.

- Jó, csak még elmegyek fürdeni, a nagy izgalmak között nem jutott rá időm.

Mikor kész lettem hangosan trappoltam át a házon, nem törődve azzal, hogy abban a pillanatban éppen kit ébresztek föl. Benyitottam a szobába, gyorsan ledobtam a cuccom Niall székére és óvatosan másztam be az alvó srác mellé. Háttal fordultam neki, majd kezeit derekamra csúsztatta és magához húzott. 

Reggel lassan nyitottam ki a szemeim amiket a fény nagyban gátolt abban, hogy segítsenek, hogy valamit is lássak a körülöttem lévő világból. Boldogan fordítottam fejemet oldalra, de csalódnom kellett. Niall helyett csak egy papír lap feküdt mellettem.

 "Ne lepődj meg ha reggel felkelsz és nem én vagyok melletted. A fiúkkal próbálni mentünk, este koncert. Ott találkozunk. Szeretlek.

Niall"

 - Szuper akkor megint egész nap egyedül vagyok - morogtam magamban - Bár...
A telefonom után kaptam és tárcsázni kezdtem egy ismerős számot.
- Igen? - szólt bele egy hang.
- Szia El. Sophi vagyok.
- Szia, tudom, kiírja a telefon a számod - nevetett fel.
- Jó na. Szóval csak azt akartam kérdezni, hogy estig ráérsz?
- Persze, máris megyek át hozzád és hozom a csajokat mert gondolom ők is szétunják a fejüket.
- Oké. Szia
- Szia.

- Kopp, kopp - kaptam a fejem az ajtó felé.
- Sziasztok!
- Hellóbelóó -köszönt El és Perry.
- Danielle? - kérdeztem.
- Dolgozik - sóhajtott nagyot Perry.
- Na akkor menjünk vásárolni - húzott fel az ágyról Eleanor.

Az egész napot beszélgetéssel és vásárlással töltöttük. Délután fáradtan estünk be a nappaliba.
- Hány óra? - nyűglődtem a kanapén.
- 6. - felelt nemes egyszerűséggel El.
Szemeim hirtelen pattantak ki és kezdtem el az emelet felé rohanni.
- 7-re ott kell lennünk!! - üvöltöttem még a nappaliban heverő lányoknak, akik a kijelentésemre kezdtek el utánam futni.
- Hmm azt hiszem a fiúk meg lesznek elégedve velünk - álltam meg a tükörrel szemben.
- Azt biztos - hangozott az egybe hangzó válasz.
Miután beültem a kocsiba és a többiek még mindig nem jöttek egymás után kezdtem megnyomni a dudát.
- Héé ember, nem kell a kormányra feküdni - kiabált az egyik szomszéd.
- Elnézést - kiabáltam vissza.
Végre a lányok is beszálltak a kocsiba így már elindulhattunk. Fél óra alatt a koncert helyszínére is találtunk és tolakodtunk át a hatalmas rajongó tengeren.
Gyorsan sétáltam végig a folyóson, hogy megtaláljam a fiúkat. Minden egyes ajtó mögé belestem hátha ott vannak. Éppen az egyik ajtón néztem be amikor szembe találtam magam Niall tökéletesen izmos hasával. Pár percig legeltettem tekintetem rajta, majd nagy léptekkel sétáltam oda hozzá. Nem köszönt, csupán egy hosszas csókkal tudatta, hogy hiányoztam neki.
- Khm, khm esetleg megzavartam valamit? - állt meg mögöttünk Harry.
- Nem dehogy - mentem oda hozzá és öleltem meg szorosan.
- Niall gyere, kezdünk - vetett egy mosolyt a szőke fiúra.
- Sziasztok, sok sikert - vigyorogtam utánuk.

A koncert már javában folyt mikor jöttek a rajongói kérdések.
- Bocsánat - szólalt meg Niall a mikrofonba - Lenne egy kis bejelenteni valóm. Bizonyára mindannyian ismeritek Harry húgát Sophit!
A kijelentést csupán egy hatalmas sikítás követte.
- Szóval szeretném elmondani még mielőtt az újságok megteszik, hogy mostantól nem csak Harry húga, de az én barátnőm is! Sophi, kérlek gyere ki - fordult a színpad széle felé, ahol én álltam. Félénken léptem ki az erős reflektorokkal megvilágított színpadra és intettem egyet megszeppent mosollyal a rajongóknak. Mikor teljes testemmel feléjük fordultam hatalmas sikítás hangzott fel az aránéban. Soha nem gondoltam volna, hogy Niall lesz egyszer a barátom és a rajongók ilyen jól fogják fogadni a hírt, hogy együtt vagyunk.
- Akkor most jöhetnek a kérdések!!- kiabált a mikrofonjába Zayn.
- Te ott - mutatott Louis egy szőke hajú lányra, aki a srác választására elájult.
- Hát okééé. Akkor te ott - szólt Niall egy rövid, rózsaszín (?!) hajú lánynak.
- Niall, miért jöttél össze egy ilyen ronda lánnyal? - nézett undorodottan rám a lány.
- Neked ronda, nekem a legszebb hercegnő a világon. Következő kérdés?
- Louis!! Feleségül veszel? - kiabált hisztérikusan egy szemüveges, fogszabályzós csaj.
- Persze!  Minden gyönyörű lányt feleségül veszek, és mint tudjuk minden rajongónk egytől- egyig gyönyörű - válaszolt aranyosan a kérdésre Loui.

A fiúk még pár kérdésre válaszolgattak, meg elénekeltek pár számot, aztán jó éjszakát kívántak és az öltözők felé vették az irányt.
- Mehetünk? - lépett mellém Harry.
- Persze.
Mindannyian bemásztunk a kocsiba és haza felé vettük az irányt.