Tizennegyedik rész - Sajnálom.

Halihóó, sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam új rész, de Németországban voltam. Mostantól minden hétvégén 2 új rész fog jönni és nem lesznek elmaradások. Még egyszer sajnálom a nagy kimaradást és sok sok komit írjatok!! <33

"Én akkor is szeretni foglak ha te már nem akarod."

"- Utállak! - kiabáltam vele, de ő nem kiabált csak védelmezően magához húzott és csitított."
- Hé - fogta meg két kezével az arcom és bele nézett a szemembe - Sajnálom, bunkó voltam és nem akarom, hogy miattam sírj, borzalmas így látni téged. Menjünk el sétálni.
- De a rajo...
- Nem, nem. Nem érdekelnek a rajongók, csak te érdekelsz!
Erős ujjait rákulcsolta az enyéimre és úgy vettük lépteinket a közeli park felé. 

Út közben vettünk egy-egy kávét és kerestünk egy padot.
- Szóval... - kezdett bele zavarodottan.
- Szóval...
- Figyelj, én ezt így nem bírom - fordult felém és szorította meg kezem - Nem bírom, hogy miattam sírsz és, hogy szomorú vagy. Szeretlek Sophi és ezen semmi nem változtathat. 
- Ahaa ez olyan bocsánatkérés féleségnek hangzott - néztem lésajnálóan a tengerkék szemeibe - Én is szeretlek, de nem értem, hogy miért kellett így viselkedned velem. Mitha csak idegen lennék számodra. Niall ez nem így megy. Ezentúl összeveszünk és utána te meg letérdelsz és bocsánatot kérsz? - sóhajtottam egy és az ég felé meredtem - Nem tudom, tényleg nem tudom mi legyen. Időre van szükségem, hogy ezt átgondoljam. - álltam fel és elsétáltam.
Vártam azt az ominózus pillanatot, hogy mint a romantikus filmekben a fiú a lány után szalad és bevallja, hogy hibázott vagy esetleg még meg is kéri a kezét. De nem minden egyes megtett lépésemmel hatalmasodott el köztünk a távolság és ő nem jött.  

Komoran léptem be a ház ajtaján. "Végre" mindenki itthon van, de én mégsem tudok mit kezdeni magammal. 
- Ki vagy? - kérdezte Harry a nappaliból.
- A Halál.
- Szia Sophi... Ugye tudod, hogy nem vagy vicces?! Mivan ha komolyan a halál jön a csinos pofimért?
- Valószínű. Amúgy Sziasztok - intettem egyet a a nappaliban ülő társaságnak - Chloe beszélhetnénk? 
- Persze! - pattant fel a kanapéról.

Felsétáltunk a szobámba és a két rózsaszín puffra vetettük magunkat.
- Figyelj - kezdtem bele - Tanács kéne. Nem tudom, hogy mit csináljak Niallel. Ma bocsánatot próbált tőlem kérni, de... Ajj nem tudom. Segíts!- döntöttem fejem Chloe vállára.
- Először is ne zuhanj ennyire szét. Másodszor próbálj vele beszélni. Ennyit tudok mondani, mindent megold a beszélgetést és amúgy is. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. Hidd el nekem, hogy néha én is megtudnám fojtani Harryt egy kanál vízben - mosolygott rám biztatóan. 

Lesétáltunk a  többiekhez és vártunk. Igazából én magam se tudom mire, de vártunk, talán a csodára.
- Halihóóó - lépett be Zayn az ajtón - Ezt figyuzzátok kit találtam. 
Niall Zayn mögött sántikált és messziről bűzlött az alkoholtól. 
- Szééépsééges jóóó reggelt - jött közelebb hozzám - Gyere cicám, menjünk fel huncutkodni - vetett rám egy "sármos" nézést.
Csak vállait meglöktem és felmentem a szobába.
Nem értem ezt a viselkedést, ellök magtól majd térden állva könyörög és utána ismét leissza magát a sárgaföldig. Ez az ember nem az akibe én beleszerettem. 
Nem is gondolkoztam tovább, vettem a forró fürdőt és elmentem kipihenni a nap fáradalmait.

Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem. Még gondolkodni is nehezemre esett, annyira kínzott a fájdalom.
- Sziasztok - totyogtam le a konyhába a többiekhez, vagyis Harryhez és Chloehoz.
Hazznak igen jót tett ez az új kapcsolat. Sokkal felelősség teljesebb lett, nem jár ki hajnalokig bulizni és nem lesz minden másnap részeg ahogy régen tette. 
- Jó reggelt - kortyolt forró kávéjába Chloe - Hogy aludtál?
- Borzalmasan
- Látszik is. Mi a baj? - fordult felém a bátyám.
- Semmi, csak nem értem Niallt olyan furcsa lett mostanába. Tegnap meg bocsánatot kért tőlem én meg mondtam, hogy idő kell nekem, hogy átgondoljam erre nézd meg mi lett belőle, segg részeg lett - hadartam el egy szuszra minden bánatom.
- Értem... Beszéljetek!! Gyerünk tolt az emelet felé.
Félénken bekopogtam az ajtaján és vártam, de semmi, még öt percet vártam megint semmi. Éppen fordultam meg amikor a zár kattant és Niall dugta ki kócos fejét az ajtón. Így kócosan még aranyosabb volt és én még jobban beleszerettem.

- Szia én csak izé. Beszélhetünk?

-Kezével intett egyet ezzel beinvitálva a szobába, leültem az ágyra és újból gyönyörű szemének pillantásai égették az arcom.