Második rész - Emlékek

"Az emlékek örökké velünk maradnak, ha az emberek nem is."

"A délután további részében filmet néztünk, és persze az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Majd eljött az este..."

*Niall szemszöge*

Nagyon izgulok az este miatt. Végre kaptunk egy pár szabadnapot így a srácokkal megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Sophit. Rég láttam már és biztos sokkal szebb lett mint akkor volt. Emlékszem mikor először találkoztunk. Hosszú barna haja finoman omlott le a vállán és az a gyönyörű mosolya...
- Hééé, Föld hívja Niallt - lóbálta kezeit előttem Louis.
- Ja, igen, persze itt vagyok. Mit is mondtál?
- Ááá, mindegy, látom megint elkalandoztak a gondolataid Miss Styleson.
- Nem, dehogy honnan veszed ezt? Ő csupán a haverom.
- Tesó, most komolyan miért nem mondod el neki amit iránta érzel? - kérdezte Boo Bear miközben a kanapéhoz sétáltunk.
- Nem mondom el neki, mert nincs mit elmondanom! - mondtam határozottan. - Miket beszélek? Hiszen szeretem mindennél jobban - cikáztak a gondolatok a fejemben. 

*Sophia szemszöge*

Harry felajánlotta, hogy este elvisz a bemutatómra így nem igazán siettem a készülődéssel. Valami egyszerűt felkaptam magamra majd indultam is a kocsihoz. A bátyám épp indítani akarta a kocsit amikor hirtelen a nyakamhoz kaptam és felkiáltottam:

- Harry, ne várj, nem vettem föl a nyakláncom!!

Ő csak mosolyogva bólintott egyet majd leállította a jármű motorját. Felszaladtam és gyorsan megkerestem az ékszert. Ezt a nyakláncot még a nagymamámtól kaptam mielőtt meghalt volna, sokat jelent nekem mivel még igen picurka voltam mikor nekem adta. Még emlékszem az utolsó pár mondatra amit nekem mondott:

 "Sophia, csupán kövesd az álmaidat és soha ne hagyd, hogy valami is az utadba álljon. Bátor kislány vagy bármi történjék is én örökre veled leszek..." - ezek a sorok szinte beleégtek az elmémbe. Úgy érzem ha a nyakláncát viselem semmi nem tántoríthat vissza. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn majd be is pattantam a kocsiba.

- Na izgulsz már? - kérdezte Hazz hatalmas vigyorral az arcán.

- Kéne? - kérdeztem rezzenéstelen arccal.

- Nem tudom, csak kérdeztem. Olyan unalmas ez a csend.

- Hát akkor énekelj!

Pont mikor a tesóm elkezdte volna a számot énekelni, megcsörrent a telefonja. Tisztán hallottam a beszélgetést, Liam volt az és a hangvételéből következtetve igen ingerült.

- Hol a fenében vagytok? Fél órája várunk rátok. - akkor ezek szerint ők is ott lesznek a bemutatón. Nagyszerű, tépjük fel a múlt sebeit, ép hogy elfelejtettem Niallt, máris újra látnom kell. Az igazság az, hogy 1 éve nagyon belestem, de utána láttam egy igen érdekes cikket és kiábrándultam belőle. Mindenki azt mondta az csak egy újság volt, ott mindenki hazudik, de én más vagyok. Bármennyire is nem akartam hinni az újságoknak nem ment. Akkor, ott Niallben hatalmasat csalódtam. Mialatt a múlton rágottam oda is értünk a csarnokhoz. Rögtön kiszálltam a kocsiból és hatalmas léptekkel az öltözőhöz siettem. Amint beléptem megláttam Benjit, oda jött hozzám szorosan megölelt majd elengedett  és ijedten kezdte az arcomat fürkészni.

- Kicsim, baj van? Olyan sápadt vagy.

- Nem semmi, tényleg. 

- Te tudod, de öltözz mert 10 perc és a színpadon kell lenned.

Benjamint körülbelül 8 hónapja ismerem, egy tánciskolába járunk. Miután párszor találkozgattunk össze is jöttünk. Kedves fiú, és nagyon szeretem. Ő az aki bármit megtenne értem. 

Miközben a színpadra hátsó részéhez sétáltunk ismerős hangok ütötték meg a fülemet. Hiszen ezek a fiúk! Megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam odarohantam hozzájuk és mindegyik majmot jó szorosan megölelgettem.

- Hiányoztál Hercegnő - jött oda hozzám a répasrác.

- Te is nekem.

- Hé, ez már illegális, te már szebb vagy mint én!- jött oda felháborodottan Malik

- Kétlem. - nevettem fel

Liam csak odajött és jól megszorongatott, mi már ebből tudtuk, hogy hiányoztunk egymásnak.

Niall is csak megölelgetett.

- Majd beszéljünk négyszemközt. - súgta a fülembe ölelésünk közben.

- Na hát akkor show time!!! - üvöltött nekem Chloe

Így hát heves integetés közben a színpadra szaladtam. Mikor vége lett a bemutatónak valaki hátulról átölelt, de az a valaki nem Benji volt.