Helókaaa. Egyre több az oldalmegjelenítések száma aminek nagyon nagyon örülök!! De a kommentek és a feliratkozások száma csak nem akar szaporodni ezért még egyszer elmondom. Feliratkozni és kommentelni szabad!!!!! További szép estét mindenkinek!:)
Dorcii
"A boldogság csak egy állapot, úgy is elmúlik."
"- Ne sírj kérlek! - próbált megnyugtatni - Én csak elakarok neked mondani valamit, azt, hogy............"
Nem vártam meg míg elmondja amit akart, gondolkodás nélkül lecsaptam a gép tetejét. Nem érdekelt az ömlengése arról, hogy ő többet akar barátságnál. De hé mi van ha nem is ezt akarta mondani? Az agyam ekkor beindult és reggelig nem is hagyta abba kattogást. Meggyőződésem, hogy az utóbbi pár napban (amióta a fiúk hazajöttek) nem igen alszok. Ez a sok izgalom. Amint kikászálódtam az ágyból a konyhába siettem, hogy valami táplálékot juttassak a szervezetembe. A gyors reggeli után már öltöztem is, majd lassacskán elindultam a táncsuliba. Amint beléptem a terem ajtaján nagy meglepetés fogadott.
- Boldog szülinapot!! - kiabálták a gyerekek nekem.
- Jaj de édesek vagytok, nagyon köszönöm. - ültek ki a gödröcskék az arcomra. Ekkor az egyik csöppség szaladt oda hozzám.
- Sophia néni! Te nem hallottad a hangom a nagy kiabálás közben ezért én most külön köszöntelek fel. Boldog szülinapot!
Hatalmas öleléssel köszöntem meg neki ezt az aranyos kis monológot. Miután mindenkit végig ölelgettem és puszilgattam, egy kis dobozkát nyújtottak át nekem. Lassan kinyitottam az ajándékot és egy kis képet találtam benne. A képen én és a gyerekek voltunk, majd megfordítottam a képkeretet és a hátuljára ez volt írva: "A legjobb tánctanárnak a világon". Könnyek gyűltek a szememben. Tényleg ennyire szeretnének? Amint vége lett a táncórának rohantam is haza. Feltéptem az ajtót majd a nappaliba lépve levetettem magam a kanapéra. Valami romantikus vígjáték ment a tévében amikor feleszméltem.
- Szent szalmakalap!!!! Ha nekem ma van a szülinapom akkor Harrynek is, és nem vettem neki semmit még. - gondolkodtam hangosan.
Gyorsan felkaptam a cipőm majd rohantam is az ajtóhoz, ott azonban Benjibe botlottam.
- Hé hova ilyen sietősen? Csak nem előlem menekülsz? - nevette el a végét.
- Nem csak ma február 1. van.
- Igen, tudom a szülinapod.
- De nem te ezt nem érted!! Hazzanak is ma van a szülinapja.
- Igen azt is tudom, már reggel fel is hívtam telefonon.
- Na látod, én nem tudtam.
- Lassan a fejedet is elhagyod ha így haladsz. Na gyere elviszlek a plázába.
Egy gyors, határozott ugrással már az autóülésében találtam magam. A bevásárlóközpontig tartó úton folyamatosan azon gondolkoztam, hogy lehetek ilyen feledékeny. Hazz nem ilyen húgot érdemelne aki csak úgy elfelejti a 19. születésnapját.
- Buta, buta buta!! - ütöttem a fejemet az ablakba. A szomszéd autóban ülő bácsi biztos, hogy egy elmeotthonból szabadult őrültnek képzelt, hisz melyik épeszű ember verné a fejét a piros lámpánál a kocsi ablakába?
- Nyugi Sof, 10 perc és meglesz Harry ajándéka.
Benjaminnak nem lett igaza mert a 10 percből 2 óra lett, és még mindig nem találtam meg a bátyámnak a megfelelő ajándékot.
- Ajj, nem tudom. Mit vegyek neki? - ültem le kínlódva az egyik közeli padra. Épp hogy ezt kimondtam egy közeli ékszerboltban megpillantottam egy bőr karkötőt. Szemeim megcsillantak és rögtön a bolt felé vettem az irányt. Benji közben valami olyat motyogott, hogy többet biztos, hogy nem jön velem vásárolni. Erre csak egy szúrós pillantást vettem rá, majd be is léptem a boltba.
- Jó napot!
- Jó napot hölgyem! Segíthetek?
- Igen, azt a karkötőt szeretném ott.
Gyorsan fizettem majd indulhattunk is haza. Ahogy kiléptünk a plázából egy hideg fuvatlat süvített végig rajtam mire szorosabbra húztam magamon a kabátot. Pár perc múlva már Benjivel összebújva néztünk valami filmet. Nem emlékszem már a címére, engem nem igazán kötött le. Hirtelen megcsörrent a már ismerős dallam a telefonomból és anélkül, hogy megnéztem ki az rányomtam a zöld gombra.
- Sziaaaaaaaaa - üvöltött a telefonba Louis - na milyen öregnek lenni?
- Hát nem tudom. Mondd meg te!
- Hahaha nagyon vicces vagy. 10 perc és ott vagyunk, csak gondoltam szólunk mielőtt elfajulnának a dolgok Benjamin barátunkkal.
- ...és még én vagyok a vicces... - azzal ki is nyomtam a telefont.
Ahogy mondta Loui, 10 perc múlva már a küszöbön ácsorogtak mind az öten.
- Juj már látszanak a ráncaid. - vetett egy fintort Harold.
- Igen? Te meg már úgy nézel ki mint a nagypapa. - mentem bele a játékba.
- Na jól van, itt a vége a testvér háborúnak. Hoztam piát is, most, hogy csak nagykorúak tartózkodnak a lakásban. - pillantott rám Niall. Mindannyian leheveredtünk a szőnyegre miközben a fiúk Harrynek és nekem valami szülinapi dalt énekeltek. Miután Liam a fejünkre nyomott egy-egy szülinapi sapkát azzal az indokkal, hogy így olyan cukin nézünk ki át is nyújtotta az ajándékainkat. Én egy gyönyörű szép ruhát kaptam a tesóm meg egy cipőt amire olyan rég vágyott.
- Huh Liam, ez a ruha gyönyörű!!
- Gondoltam, hogy ezt mondod. Danielle segített kiválasztani. - vetett rám egy ezerwattos mosolyt.
Louis-tól egy csokor répát?! Zayntől pedig egy táncos karkötőt kaptam.
- Harry tőlünk már tegnap este megkapta az ajándékát.- mondta Louis egy perverz mosoly kíséretében.
-Azt hiszem nem szeretném tudni mi volt az.
Mivel a hétvégén a barátommal mi már megtartottuk a mi kis magán szülinapi partinkat tőle csak egy csókot kaptam.
- Beszélhetünk? - kérdezte tőlem félénken Niall. Mire körbe néztem és egy vállrántással válaszoltam. Felsétáltunk a szobába, majd magam mögött becsuktam az ajtót.
- Figyelj, tudom haragszol rám, látni se akarsz a tegnap este után, de kérlek most hallgass meg.
- Elszúrtam mindent, azután a bizonyos este után nem szabadott volna elengednem téged.
- Tényleg? Így véled? - néztem rá kérdőn. - Hát sajnálom, ez a hajó elúszott. Most már boldog vagyok valaki mással és...- nem tudtam befejezni azt amit akartam mert hirtelen megragadta a derekam magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Élveztem bevallom, de mégis hogy tehettem ezt?
- Ne. - húzódtam el tőle majd kinyitva az ajtót kiléptem a folyosóra.
- Még oda sem adtam az ajándékod!- kiabált utánam. Megfordultam felé nyújtottam a kezem és ránéztem. Ő csak kezembe nyomott egy ezüst nyakláncot amin egy S betű fityegett majd valami Boldog szülinapot féleséget motyogott. Odamondtam neki egy kösz-t és már rohantam is le a lépcsőn.
- Minden rendben? nézett rám Hazz. Csak bólintottam egyet.
- Na akkor most én rabollak el. - vigyorgott mellettem. - Vedd fel a kabátod, nehogy megfázz.
Kisétáltunk az utcára, majd bátyám szembe fordult velem.
- Hééé, nem haltam meg! - bokszoltam egyet a karjába.
- Tudom, tudom, de akkor is mostantól, nem vagy már az egyetlen picur Hercegnőm. Megfogtam mind a két vállát, jó szorosan megöleltem.
- Én mindig a te egyetlen picur Hercegnőd leszek.- suttogtam neki. Erre csak rám mosolygott és egy kisebb dobozt húzott elő farzsebéből.
- Úgy látszik ez ma a dobozok napja. - nevettem fel.
- Naaaa, nem a csomagolás a lényeg. Tudom milyen régóta vágysz már egy új telefonra, hát tessék. Boldog 18. szülinapot Sophi.
Kinyitottam a meglepetést amelyben egy vadi új iPhone vigyorgott vissza rám. Automatikusan mosolyra görbült a szám és Harry nyakába ugrottam.
- Na jó, az én ajándékom nem ennyire drága, de annál inkább személyes. Boldog szülinapot Hazza.- nyújtottam át neki a kis ajándékzacskót amiben a karkötő lapult. Ahogy meglátta az ajándékom, kezét felém nyújtotta azt jelezve rakjam rá a csuklójára.
- Köszönöm, mostantól ha ránézek a kezemre te jutsz eszembe húgi. - mosolyodott el.
- Jól van, jól van. Na de spuri mert a fiúk még szétverik a házat. - üvöltöttem neki és azzal a lendülettel futásnak eredtem.
Miután hazaértünk kezdődhetett is a buli. Az utolsó emlékem az, hogy Zaynnel karöltve sorra húzzuk meg a piás üvegeket, utána pedig az este homályba merül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése