Harmadik rész - Titok

Halihhóóóó, úgy gondoltam ezen a hétvégén még egy részt hozok nektek. Ha elolvastátok és tetszik hagyjatok egy kommentet. Feliratkozni se tilos. ;))

"El kell, hogy felejtselek, el kell felejtenem, hogy szeretlek."

"Mikor vége lett a bemutatónak valaki hátulról átölelt, de az a valaki nem Benji volt."

- Nagyiiiiiiiiii, jaj de örülök neked. Hogy vagy? Hogy utaztál? Hoztál nekem valamit? - zúdítottam a kérdéseket a rég látott nagymamámra. Nehogy azt higgyétek, hogy feltámadt a halálból, nem, nem  erről van szó. Most csupán az apai nagymamámról beszélek.

- Kincsem, én is nagyon örülök neked, de egy picikét lassíts mert egy szót sem értettem abból amit előbb mondtál.

- Rendben, de találkoztál már Harolddal? - igen, a nagymama előtt nincs olyan, hogy Sophi vagy Hazz. Nála csak a Kincsem, Harold esetleg a Sophia megszólítások működnek.

- Igen, volt szerencsém találkozni vele. Igazán helyes lett. 

Erre a mondatra egy igen érdekes mimikát vett fel az arcom, mire a nagyi nagyot nevetett. Miközben én átöltöztem, a mamám egy kicsit elbeszélgetett Benjaminnal. Örülök neki, hogy kijönnek mivel a nagyinak sosem tetszettek azok a fiúk akikkel jártam, valahogyan mindig volt valami kifogása. Túl magas, túl szőke, túl nyalizós, de úgy látom, hogy Benji bejön neki. Na nem úgy, még az kéne. A kisebb töprengésemben a barátom szakított meg.

- Na akkor én megyek is, jó szórakozást a nagyiddal. Ja és este hívlak. - nyomott egy gyors csókot a számra.

- Szia. Szeretlek.

- Én is. - azzal ki is lépett a csarnok hatalmas ajtaján.

- Blöö, hogy tudtok ilyen nyálasak lenni?- sétált oda Hazz mellém. Erre csak egy nyelvnyújtással válaszoltam, majd hajamat hátra dobva megindultam a nagyi után.

 *Harry szemszöge*

Miután Sophi elment a nagyival úgy döntöttük, hogy a srácokkal pasi estet tartunk. Ahogy hazaértünk mindannyian a nappali felé vettük az irányt. 

- Uraim akkor milyen filmet tekintsünk meg ma?- próbálta feltenni a kérdést költőien Zayn. Épp hogy megakartam szólalni Niall lépett be a szobába egy marék mogyoróval a kezében.

- Liam megettem a mogyoróidat! - mondta halál komoly arccal. A srác erre a gatyájára nézett majd vissza Niallre és hatalmas röhögésben tört ki. Mire mindannyian feleszméltünk, hogy szőke barátunk mit mondott Liam a földön fekve, hasát fogva hempergett.

- Na jól van vége a röhögésnek! - szólalt meg Malik - Most komolyan milyen filmet akarunk nézni?

- Toy Story!!!

- Amerikai Pite!

- Barbie és a Pegazus. - szaladt be Louis a szobába.

- Jóóólvan, akkor talán nézzük a Paranolmal Actyvitit. - mondta Zayn, és mire reagálhattunk volna már el is indította a DVD-t. Éppen a film közepénél jártunk mikor valamelyik barom telefonja megszólalt, erre akkorát ugrottunk, hogy kis híján hátra dőltünk a kanapéval együtt. Mikor vége lett a filmnek már sötét volt így úgy döntöttünk, hogy mindenki elmegy aludni.

*Sophi szemszöge*

Mikor haza értem a nagyival való sétámból úgy döntöttem, hogy felnézek a közösségi oldalakra hiszen olyan régen porosodik már a laptopom az asztalon. Mikor ránéztem az órára fél 12-őt mutatott.

- Huu elszaladt az idő.- mondtam magamban.

Pont kiakartam kapcsolni a gépet mikor egy kis ablak ugrott fel:    "Niall Horan videóhívást kezdeményez önnel". Rögtön rányomtam az elfogadásra, kíváncsi voltam mit is akar valójában.

- Szia, mondtam, hogy beszéljünk négyszemközt. - kacsintott a kamerába.

- Ja, aha. Na mondd gyorsan mit akarsz. - flegmáztam.

- Tulajdon képen arról akarok beszélni ami a legutóbbi találkozásunkkor történt köztünk. 

- Niall, ezt már ezerszer megbeszéltük azt csak egy egy éjszakás kaland volt semmi több. Senki nem tud erről, és senki nem is fog. Ez örökre köztünk marad, úgy mond ez a mi titkunk.

- De...

- Nincs de Niall amit mondtam megmondtam, nem szeretlek és akkor se szerettelek. - amint ezt kimondtam mintha valami gyomron vágott volna. Fájdalmat éreztem, de nem fizikailag. Talán mégis szeretem? Nem, az nem lehet boldog párkapcsolatban élek és ezt most nem teheti tönkre Ő!!

- Sophi minden rendben van? Jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Nem nincs minden rendben!- kiabáltam és éreztem ahogy könnyek lepik el az arcomat. - Miért kellett ezt tenned? Miért akarsz mindent visszapörgetni? - kérdeztem tőle már nyugodtabban. 

- Ne sírj kérlek! - próbált megnyugtatni - Én csak elakarok neked mondani valamit, azt, hogy............