Nyolcadik rész - Talán...

"Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé."

"Két nappal később már a fiúk házában rontottam a levegőt..."

A ruhákat sorra dobáltam ki a szekrényemből. Egyik sem tetszett és ha nekem nem tetszik neki miért is? Ajj, ez az egész vacsora dolog felbolygatta a napirendem, nem mintha kedd este olyan sok dolgom lenne, de mindig is nehezemre esett öltözködni. 

- Sophi, indulhatunk? 

- Öööö izé várj, még felöltözök.

Kapkodva szedtem össze az összegyűrt ruhákat a földről és hajítottam azokat a  szekrénybe. Sietve húztam fel magamra egy türkizkék ruhát, majd rohantam is a földszintre ahol már Niall várt. 

- Húhaaa gyönyörű vagy.

Válaszul csupán megvillantottam fehér fogaimat és gyors léptekkel siettem a kocsihoz ami az utcán állt.

Miközben az étterembe mentünk, újabb kétségek merültek fel bennem. Nem igazán biztos, hogy tökéletesen jó az, ha elmegyek vele vacsorázni. Persze - persze nincs benne semmi rossz, de...

Lassan megérkeztünk a célhoz és Niall udvariasan nyitotta ki előttem az ajtót. Miközben az étterem bejárata elé közeledtünk, a fiú két másodpercenként vetett rám egy sármos vigyort ami őszintén bevallva kicsit idegesített. Mialatt jó ízűen fogyasztottuk el már a desszertet, szembe fordult velem és komolyan a szemeimbe nézett. 

- Szóval...

Mondandóját nem tudta befejezni, mivel hangos telefoncsörgés szakította meg. 

- Igen. Aha. Ok. - zavarta le gyorsan a beszélgetést és magyarázás nélkül csuklón ragadott és vonszolt ki az épületből.

A visszaút hangtalanul telt. Ő nem mondta én nem akartam megkérdezni miért vette ilyen sietősre a dolgokat.

Mikor a ház előtt leparkolt, hirtelen pattantam ki a kocsiból, majd rohantam fel a szobámba. 

Becsukva magam mögött az ajtót ruhámat letéptem magamról és az ágyra estem. Próbáltam gondolataimat összeszedni és végig gondolni az előbb történteket. Gyorsan feleszméltem, hogy csupán fehérneműben fekszem az ágyon ezért fel kéne kapni magamra valamit. Mialatt ezt megtettem, hangosan kezdtem gondolkozni.

- Vajon mit jelenthet ez? Éreztem már ezt. Benjaminnál is ugyan ezt éreztem. Te jó ég - torpantam meg és kerekedtek el szemeim - Nem, nem, nem  és nem - ütöttem fejem a falba.

Nem lehetséges, hogy öhm szeretem. 

Hogy kitisztítsam a gondolataimat lesétáltam  a kertbe. 

Újabb és újabb köröket tettem meg a sűrű hópelyhek közt, élvezve, hogy néha - néha néhány kósza pehely az orromra hullik. 

Miután kellően átfagytam, jobbnak véltem ha befelé veszem az irányt és elfogyasztok egy forró csokit  néhány szem sütemény társaságában. Miközben kellemes, meleg italomat kortyolgattam a konyha asztal tetején ülve, érdekes  beszélgetés csapta meg hallójárataimat.

- Szeretem. - szólalt meg csalódottan a szőke.

- Mondd el neki, tuti nem harapja le a fejed.

Erre csak egy halk hümmögést lehetett hallani majd újból megszólalt valaki.

- Haver, mondd el neki. Ismerem Sophit és biztos vagyok benne, hogy amikor először elvitted vacsorázni  már akkor beléd zúgott - Harry hangja tisztán kivehető volt. Akkor ezek szerint Niall. Niall szerelmes belém? A tudatra kiköptem az éppen számban lévő kakaót és hangosan kezdtem köhögni. Liam ijedten rohant végig a folyosón majd egyre halkabbak lettek lépései.

- Hol vagy?

- Itt

- Úristen ugye jól vagy? - ölelt szorosan magához - Nem hagyhatom, hogy Niall csaja meghaljon.

- Hogy mit mondtál? - vetettem rá egy kérdő pillantást.

- Semmit - lett komoly arca és ki is sétált a konyhából.

Én is szeretem Niallt, de félek hogyha elmondom neki megijed és semmi nem lesz belőle. Azt hiszem egyenlőre várok, nem kell még megtudnia.