Dorcii
"Ne sírj mert vége lett! Mosolyogj mert megtörtént!"
"Az utolsó emlékem az, hogy Zaynnel karöltve sorra húzzuk meg a piás üvegeket, utána pedig az este homályba merül."
Reggel csöngetésre és szörnyű fejfájásra ébredtem.
- Megyek, megyek. Nem kell a csengőre feküdni. - lassan odatotyogtam az ajtóhoz majd mikor kinyitottam egy szúrós szempárral találtam szembe magam.
- Jó napot Miss Styles, a lakbérért jöttem.
- Jó napot. Hozom is.
- Tessék - nyújtottam át a vaskos borítékot a tulajdonosnak. Aki elindult, de hirtelen visszafordult.
- Tegnap a lakók hangos zenét, és kiabálást hallottak. Ugye nem a maga lakásából jött a zaj?
- Nem dehogy. További szép napot! - azzal el is húztam a csíkot.
A délelőtt során kitakarítottam a házat, miközben a többiek a kanapén ülve valami új, latin-amerikai tévé sorozatot néztek.
- Hé srácok, hol van Benjamin?
- A tegnap éjszaka valamit habogott-hebegett aztán el is ment.
Érdekesen felhúztam jobb szemöldökömet ezzel reagálva a fiúk válaszára. Ez nem vall rá, azt hiszem jobb lesz ha elmegyek hozzá. Elkértem Harrytől a kocsikulcsot és indultam is. A csupán öt perces út, hosszú óráknak tűnt a sűrű hóesésben. Amint Benjamin háza elé értem leállítva a kocsit, kiszálltam és már a ház ajtaja előtt termettem. Kopogtam, még mielőtt kinyílt volna az ajtó beléptem az ízlésesen berendezett előszobába.
- Halihóóó. Valaki? - azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem kellett volna feltennem, mert ha valaki hörgős hangon mögém áll és azt monja: "Én itt vagyok." tuti összecsinálom magam.
- Konyha!! - kiabált Lucy, Benji anyukája.
- Szia
- Szia kedvesem, mi újság?
- Anyu nagyban dolgozik, apuról semmit nem tudok, a nagyi pedig pár napja utazott haza.
- Na annak örülök, amúgy Benjamint a szobájában találod.
- Köszönöm - azzal fel is sétáltam a piros szőnyeggel borított falépcsőn. Felértem az emeltre és benyitottam a szobába. Később megbántam amit tettem, mivel Benjamint egy igen ismerős szőke lánnyal láttam meg egy igen intim pillanat közben.
- Csak visszahoztam a pulcsid amit tegnap nálam hagytál, nem is zavarok. Sziasztok
- Várj, Sophi, félre érted ezt a dolgot mi csak....
- Igen, bizonyára ezt is félre értem mint a többi dolgot amit a múltban tettél.
- De mi csak házit írtunk...
- Ócska duma Morison. Azt hiszem mi végeztünk is. - keltem ki magamból majd a kijárat felé vettem az irányt. Beültem a kocsiba és ráléptem a gázpedálra. Otthon csak egy laza helló-val felrohantam a szobába és magamra zártam ajtót.
Órákon keresztül csak sírtam és sírtam. Hogy tehette ezt velem? Igaz, én is megcsókoltam Niallt, de ugyan kérlek utána el is toltam magamtól. Ő meg csak úgy hancúrozik a volt barátnőjével. Dübörgésre lettem figyelmes.
- Nem fogom kinyitni ne is próbálkozz - kiabáltam elcsukló hangon. Miután az illető meghallotta a mondandóm a dübörgés egyre alább hagyott. Most hogy nyugtom volt, a fejemet a térdemre hajtottam és úgy itattam tovább az egereket. Nem igazán tartottam számon meddig ücsörögtem a kemény ajtónak dőlve, de egyszer csak arra eszméltem fel, hogy két erős kéz karolja át a testem.
- Te mégis, hogy jutottál be? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel
- Az maradjon az én titkom - jelent meg halvány mosoly az erős, de mégis oly gyenge kezek tulajdonosának arcán.
- Meséld el, miért pityeregsz itt egyedül!
- Szakítottam vele, örökre...
. Most jöhetnék a sablon dumával, hogy hülye volt stb. stb, de nem fogok. Hercegnő, hidd el Louis papinak, hogy lesz még jobb is - mosolygott rám egy hatalmasat - Na szedd föl a csinos popsidat a földről és vidd le a lányokhoz mert nem állok jót magamért. Amint meg hallottam a varázs szót rohantam is a földszintre.
- Helló csajszi - köszönt nekem egyszerre Perry, Danielle és Eleanor. Én jobbnak véltem ha a nyakukba ugrok amit ők nem igen díjaztak, de tudtam azért, hogy hiányoztam nekik. Délután elmentünk egy kicsit vásárolgatni ahol egy csodás cipővel lettem gazdagabb. Este úgy döntöttünk, hogy a fiúk elmennek míg a csajok nálunk alszanak. Reggel El kiabálásra kelletem.
- Szép jó reggelt álomszuszékok. Arra gondoltam, hogy mi lenne ha elmennénk....dobpergést......strandra!!
- Te beteg vagy!! Ilyen időben? Mínusz 4 fok van oda kinn.
- Jaj te kis butus - ütött egyet a homlokomra - zárt standra.
- Én már kész vagyok! - jelent meg Zayn az ajtóban karúszóval a karján.
- Én is - hangzott a többi fiú hangja is.
Nehezen, de belementem így fél óra múlva indulhattunk is.
Amint odaértünk a fiúk megrohamozták a gyerekmedencét, ezzel kikergetve a kicsiket. A lányokkal gyorsan átöltöztünk majd mi is a nagyobb medencék felé vettük az irányt. Út közben Niall csapódott mellém.
- Ni-ni, valakinek igen szép tetoválása van - bökött az oldalamon lévő testfestésre - mikor lettél te ilyen rossz kislány?
- Nem lettem, rossz kislány ezek csupán dátumok amiket soha nem akarok elfelejteni.
A tetoválást még 1 éve csináltam mikor kiderült, hogy felvettek a Londoni tánciskolába. Olyan dátumokat varrattam magamra mint például születési dátumok, a nap mikor kiderült, hogy felvettek a suliba, a One Direction megalakulásának dátuma, hiszen én vagyok a legelső számú rajongójuk ehhez kétség sem fér.
- Ez az amelyikről beszéltél nekem? - ujjongott mellettem Perry.
- Igen az.
- Ez nagyon nagyon tetszik!! - fordított el oldalra Hazz és kezdte tanulmányozni az írást. Miután mindenki megcsodálta a tetoválást úgy döntöttünk ideje hazaindulni.
Otthon bekapcsoltam a gépet és újból videó chateltem Niallel.
- Akkor 7-re ott vagyok érted.
- Jó, de még egyszer mondom ez semmi több csak egy baráti vacsi. - néztem rá szigorúan
- Jól van, nyugi, nem kell meggyilkolnod a szemeiddel.
Majd lassan eljött az este 7 óra...
sziaaa :) na végre végigolvastam. :) tetszik, ahogy fogalmazol, és a történet is. sok sikert a folytatáshoz, és várom a következő részeket. :)
VálaszTörlésbius xx