Tizedik rész - Be mine!

"Csak egy csók volt, de én máris az övé lettem."

"- Ezt mégis miért? - váltak el ajkaink és tekintetem az övébe fúrtam. 
- Csak mert..."

Niall nem válaszolt, csak megragadott és a nappalin keresztül behúzott a szobába. Az ajtót hangosan csapta be maga mögött nem törődve azzal kihall minket. Erősen, de mégis gyengéden a falhoz szorított és hevesen kezdett csókolni. Kezeit derekam köré fonta, én pedig kezeimet izmos hasán keresztül a nyakához vezettem. Folyamatosan közeledtünk az ágy felé, majd azon kaptam magam, hogy apró csókjaival már a nyakamat hinti be. 

- Most már érted? - fürkészte hatalmas, mély kék szemeivel az arcom.

- Nem. Még mindig nem.

Hevesen állt föl az ágytól és sétált az ajtóhoz. Öklével hatalmasat ütött a nehéz fa ajtókeretbe ami a hangokat visszaverte a sötét, hangtalan szobába.

- Légy az enyém - fordult meg hirtelen.

Az ágyneműt szorongatva kérdőn meredtem felé, még mindig nem értettem mit akar. Elindult felém és pár centire az orromtól állt meg.

- Légy a barátnőm! Szeretlek! Azt akarom, hogy az enyém legyél. Hogy én legyek az aki minden este fekszik le veled és minden reggel veled kel. Szeretlek Sophia Styles, mindennél jobban.

Megsemmisülten ültem az ágy szélén. Niall pedig ijedt tekintetével csak megnehezítette a dolgom. 

- Én is szeretlek - suttogtam magam elé.

- Tessék? Hogy mondtad? - kérdezte, miközben egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.

- Én is szeretlek - böktem oldalba nevetve.

- Fáradt vagyok - kászálódott be az ágyba - Gyere ide - pacskolta meg a takarót a mellette lévő üres hely területén.

- Jó, csak még elmegyek fürdeni, a nagy izgalmak között nem jutott rá időm.

Mikor kész lettem hangosan trappoltam át a házon, nem törődve azzal, hogy abban a pillanatban éppen kit ébresztek föl. Benyitottam a szobába, gyorsan ledobtam a cuccom Niall székére és óvatosan másztam be az alvó srác mellé. Háttal fordultam neki, majd kezeit derekamra csúsztatta és magához húzott. 

Reggel lassan nyitottam ki a szemeim amiket a fény nagyban gátolt abban, hogy segítsenek, hogy valamit is lássak a körülöttem lévő világból. Boldogan fordítottam fejemet oldalra, de csalódnom kellett. Niall helyett csak egy papír lap feküdt mellettem.

 "Ne lepődj meg ha reggel felkelsz és nem én vagyok melletted. A fiúkkal próbálni mentünk, este koncert. Ott találkozunk. Szeretlek.

Niall"

 - Szuper akkor megint egész nap egyedül vagyok - morogtam magamban - Bár...
A telefonom után kaptam és tárcsázni kezdtem egy ismerős számot.
- Igen? - szólt bele egy hang.
- Szia El. Sophi vagyok.
- Szia, tudom, kiírja a telefon a számod - nevetett fel.
- Jó na. Szóval csak azt akartam kérdezni, hogy estig ráérsz?
- Persze, máris megyek át hozzád és hozom a csajokat mert gondolom ők is szétunják a fejüket.
- Oké. Szia
- Szia.

- Kopp, kopp - kaptam a fejem az ajtó felé.
- Sziasztok!
- Hellóbelóó -köszönt El és Perry.
- Danielle? - kérdeztem.
- Dolgozik - sóhajtott nagyot Perry.
- Na akkor menjünk vásárolni - húzott fel az ágyról Eleanor.

Az egész napot beszélgetéssel és vásárlással töltöttük. Délután fáradtan estünk be a nappaliba.
- Hány óra? - nyűglődtem a kanapén.
- 6. - felelt nemes egyszerűséggel El.
Szemeim hirtelen pattantak ki és kezdtem el az emelet felé rohanni.
- 7-re ott kell lennünk!! - üvöltöttem még a nappaliban heverő lányoknak, akik a kijelentésemre kezdtek el utánam futni.
- Hmm azt hiszem a fiúk meg lesznek elégedve velünk - álltam meg a tükörrel szemben.
- Azt biztos - hangozott az egybe hangzó válasz.
Miután beültem a kocsiba és a többiek még mindig nem jöttek egymás után kezdtem megnyomni a dudát.
- Héé ember, nem kell a kormányra feküdni - kiabált az egyik szomszéd.
- Elnézést - kiabáltam vissza.
Végre a lányok is beszálltak a kocsiba így már elindulhattunk. Fél óra alatt a koncert helyszínére is találtunk és tolakodtunk át a hatalmas rajongó tengeren.
Gyorsan sétáltam végig a folyóson, hogy megtaláljam a fiúkat. Minden egyes ajtó mögé belestem hátha ott vannak. Éppen az egyik ajtón néztem be amikor szembe találtam magam Niall tökéletesen izmos hasával. Pár percig legeltettem tekintetem rajta, majd nagy léptekkel sétáltam oda hozzá. Nem köszönt, csupán egy hosszas csókkal tudatta, hogy hiányoztam neki.
- Khm, khm esetleg megzavartam valamit? - állt meg mögöttünk Harry.
- Nem dehogy - mentem oda hozzá és öleltem meg szorosan.
- Niall gyere, kezdünk - vetett egy mosolyt a szőke fiúra.
- Sziasztok, sok sikert - vigyorogtam utánuk.

A koncert már javában folyt mikor jöttek a rajongói kérdések.
- Bocsánat - szólalt meg Niall a mikrofonba - Lenne egy kis bejelenteni valóm. Bizonyára mindannyian ismeritek Harry húgát Sophit!
A kijelentést csupán egy hatalmas sikítás követte.
- Szóval szeretném elmondani még mielőtt az újságok megteszik, hogy mostantól nem csak Harry húga, de az én barátnőm is! Sophi, kérlek gyere ki - fordult a színpad széle felé, ahol én álltam. Félénken léptem ki az erős reflektorokkal megvilágított színpadra és intettem egyet megszeppent mosollyal a rajongóknak. Mikor teljes testemmel feléjük fordultam hatalmas sikítás hangzott fel az aránéban. Soha nem gondoltam volna, hogy Niall lesz egyszer a barátom és a rajongók ilyen jól fogják fogadni a hírt, hogy együtt vagyunk.
- Akkor most jöhetnek a kérdések!!- kiabált a mikrofonjába Zayn.
- Te ott - mutatott Louis egy szőke hajú lányra, aki a srác választására elájult.
- Hát okééé. Akkor te ott - szólt Niall egy rövid, rózsaszín (?!) hajú lánynak.
- Niall, miért jöttél össze egy ilyen ronda lánnyal? - nézett undorodottan rám a lány.
- Neked ronda, nekem a legszebb hercegnő a világon. Következő kérdés?
- Louis!! Feleségül veszel? - kiabált hisztérikusan egy szemüveges, fogszabályzós csaj.
- Persze!  Minden gyönyörű lányt feleségül veszek, és mint tudjuk minden rajongónk egytől- egyig gyönyörű - válaszolt aranyosan a kérdésre Loui.

A fiúk még pár kérdésre válaszolgattak, meg elénekeltek pár számot, aztán jó éjszakát kívántak és az öltözők felé vették az irányt.
- Mehetünk? - lépett mellém Harry.
- Persze.
Mindannyian bemásztunk a kocsiba és haza felé vettük az irányt.